Akik párkapcsolatban élnek azoknak két életútjuk van: egy egyéni és egy párkapcsolati életút. (Akinek pedig gyermeke is van, annak még egy családi életút is az élete része.) Mindegyik életútnak meghatározó szerepe van, s egyik a másik rovására nem mehet, mert az hosszútávon nem fog működni. Az életutak különbözőek, viszont egymást segítik, ugyanis az egyik életúton bekövetkező krízis esetén, a másik életút az, amibe lehet kapaszkodni. Éppen ezért mindegyikre ugyanolyan hangsúlyt kell fektetni.

Azt már többször írtam, hogy az élet egyik szegmense a személyiségfejlődés, pontosan ezért az egyéni életutat nem lehet sutba vágni. Természetesen vannak olyan szakaszai az életnek, amikor kicsit hátrébb szorul, például egy gyermek vállalása esetén. Ahol inkább előtérbe kerül a gyermek ellátásának fő feladata, mint az egyéni életút megélése.

Miért is írok ma erről? Az egyik ügyfelem szomorúan vallotta be, hogy nagyon nehéz döntés volt 30 év után elválni a férjétől, ugyanakkor ő úgy érzi hogy meg kellett tennie. 30 év nagyon hosszú idő és nagyon sok szép pillanat volt benne és nem azért hagyta el a férjét mert már nem szereti. A probléma kettejük között az volt, hogy ő szerette volna önismeretét fejleszteni, személyiségét fejleszteni és ebben nem volt partner a férje, sőt egyenesen akadályozta ezen törekvéseit. Ezekből pedig folyamatosan és végeláthatatlan viták keletkeztek. Ezt úgy hívjuk, hogy elfejlődés. Ez akkor történik meg (és nemcsak a személyiségfejlesztés témában, hanem bármilyen téma által), ha az egyik fél elkezd valami iránt érdeklődni, de az a másik fele egyáltalán nem érdekli, sőt gátló tényezőként viselkedik.

Előfordul egy párkapcsolatban, hogy az egyik fél hobbija nem érdekeli a a másikat. Ettől függetlenül támogatja őt, meghallgatja az élménybeszámolóit, elkíséri a tevékenységre, bátorítja, biztatja stb. Ha ez így történik, akkor ez erősíti a kapcsolatunkat. Viszont, ha egyáltalán nem érdeklődik felőle, folyamatosan “szekálja”, amiért valamit ki szeretni próbálni a másik, folyamatosan megpróbálja lebeszélni és, mindent kitalál, hogy gátolja ezt a tevékenységet, akkor egy árkot fok közöttük ásni, mely napról napra növekszik, míg végül egy szakadék lesz közöttünk. Egyszerűen két ellentétes útra lépnek és azt fogja az egyik fél érezni (de lehet mindketten), hogy nem tud a másikkal mit kezdeni.

Ekkor szokott az a jelenet lejátszani: “Te változtattál, egyszerűen hagyd abba, mert ha eddig jó volt így, ezután is jó lesz.”

Viszont ez nem így működik, mert az egyik életút a másik rovására nem mehet. Lehet megmenti a házasságát, de ezáltal szép lassan megutálja a másik felet, mert nem engedi kibontakoztatni saját magát, és folyamatosan ott motoszkál a “mi lett volna ha kérdés”.

A jó hírem, hogy ebből van visszaút, de nem egyik napról a másikra, hanem türelemmel, elfogadással, nyitottsággal, de csak akkor, ha ezt mind a két fél szeretné.

Ha úgy érzed veletek is hasonló történt, gyertek beszéljük át. S ne feledjétek, aki, 2022. november 5-ig jelentkezik időpontért az online konzultáció árából 30% engedményt kap.

Fotó: James Wheeler: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/utkeresztezodes-tajkep-termeszet-erdo-1578750/