Ünnepi rohanás
Ne feledjük, a karácsony nem feladat, hanem ünnep, s készüljünk rá úgy, ahogy nekünk tetszik, s amennyi lehetőségünk és kedvünk van rá.
Ne feledjük, a karácsony nem feladat, hanem ünnep, s készüljünk rá úgy, ahogy nekünk tetszik, s amennyi lehetőségünk és kedvünk van rá.
Tehát az élet természetes velejárójaként, nyugodtan beszélünk a halál témaköréről, vagy inkább bezárjuk egy fiókba, s csak akkor nyitjuk ki, ha muszáj? [….]A hit, hitvilág belülről fakad, emiatt számomra teljesen mindegy, hogy aki hozzám fordul, annak milyen hite van, senkit sem szeretnék meg vagy áttéríteni, ez értelmetlen is lenne. Aki azt mondja, hogy ő nem hisz semmiben, ő is hisz valamiben, méghozzá a semmiben. Mindenkinek van egy hitvilága, akár elismerni, akár nem.
“Ezt úgy hívjuk, hogy elfejlődés. Ez akkor történik meg, ha az egyik fél elkezd valami iránt érdeklődni, de az a másik fele egyáltalán nem érdekli, sőt gátló tényezőként viselkedik.”
Önismeret, személyiségfejlesztés része a múlt, mely meghatározza a jelent és alakítja a jövőt. Ezért, ma egy olyan feladatot hoztam, melyből ránézhetünk, hogy milyen minták határozzák meg a mindennapokat. Viszont ma csak a feladat első részét osztom meg: Fejezd be a mondatokat, és jó lenne, ha le is írnád őket: A pénzről azt gondolom, hogy ….. … Önismereti feladat – 3 bővebben…
…érdemes végiggondolni azt, hogy szüleink, nagyszüleink (ha ismertük őket akár a dédszüleink) hogyan viselkedtek egy-egy veszteséges helyzetben….amit a külvilág tapasztal nem feltétlen a valóság, mert hány, de hány szülő mutatja magát erősnek a gyermek előtt, majd magára maradva sír, zokog, összeomlik lelkileg.
A nyugtázás arra reakció, hogy az információ átjutott. Pl: értem. Gondold végig a legutóbbi vitátokat, amikor két ellentétes véleményen voltatok. Hányszor szóltatok közbe és hányszor nyugtáztátok azt, amit a másik mond? Na ugye, hogy ugye?
Boldogok nem attól leszünk, hogy párkapcsolatban élünk, vagy gyermeket vállalunk. Boldogok attól leszünk, ha önmagunkkal szemben ön-azonosan éljük az életünket
ha ezt egy képpel szeretnénk megmutatni, akkor először beborít mindent a fekete fájdalom, mint árvíz esetén, ahogy a folyó kilép a medréből és mindent eláraszt, majd az élet többi területe szépen segít abban, hogy ez a fekete fájdalom visszahúzódjon a saját kis területére, mint ahogy a folyó is visszahúzódik, miután lement az ár, s folyik tovább a saját medrében.
Tehát ha belegondolunk a közbeszólás az, amikor megyünk-megyünk az autóval, majd hoppá elénk került egy pad, neki megyünk, elütjük, lefullad az autó és megtörik az eleje.
Mikor hallottad utoljára a falevelek hullását? Mikor álltál meg megfigyelni, hogy hullanak le a levelek, járnak táncot a levegőben és esnek a földre? Mikor hallottad utoljára a szél suhogását a fák lombjai között?