Erre már többször utaltam a korábbi posztjaimban, hogy a gyászfeldolgozás során hangsúlyt kell fektetni az érzések megélésére és kimutatására.
Ha elhunyt egy szerettünk, akkor általában fájdalmat élünk meg, viszont nagyon sokszor előfordul hogy ezeket a nehéz érzéseket megpróbálják elrejteni vagy lenyomni, elfojtani magukban. Ennek különböző okai lehetnek.

Azt tanácsolom mindenkinek, hogy ha elhunyt egy szereted, akkor minimum egy hétig maradj otthon és éld meg az érzéseidet, erre a későbbiekben szükség van, egyfajta érzésmuníciót hoz létre, amibe lehet kapaszkodni a jövőben.
Ezután lesznek olyan helyzetek, mikor nem teheted meg, hogy megéld az érzéseidet, pl munkahelyen, vagy ügyintézésnél.
Ezekben a szituációkban, ha tudod és szeretnéd, és ezt hangsúlyozom még egyszer: ha tudod és szeretnéd nyugodtan állítsd meg ezeket az érzéseket, tedd el őket későbbre. Amikor hazaértél, nyugalom és biztonság vesz körbe akkor vedd elő őket. Miért hangsúlyozom ki ezt hogy tudod és szeretnéd?Azért mert a gyászfolyamat során összhangban kell lennünk saját magunkkal és előfordulhat, hogy neked az adott pillanatban az fog jól esni, ha kisírhatod magad. Nem pedig az, hogy megállítod, és később visszatérsz rá. Kiemelném, hogy a “később megéljük” az nem jelenti azt, hogy bezárjuk egy fiókba és ott tartjuk. Tehát ennek a megélésére még aznap sort kell keríteni.

Az érzések megélésének másik szempontja, hogy légy hiteles a saját érzéseid tekintetében. Ha megkérdezik tőled: “Hogy vagy?” ne mondd azt hogy jól, csak azért mert ezt illik mondani, vagy ne mosolyogj, azért mert ezt várják el tőled. Ehelyett, mondd meg őszintén, hogy hogyan érzed magad.

Pozitív, vidám érzések megélése egy haláleset után:
Többen beszámolnak arról, hogy “jaj, mosolyogtam”, “jaj, nevettem”, akár már a halotti toron is. Ez, mint valami rossz dolog, ott van a mindennapjaikban. Attól még, hogy valaki gyászol, és kimondhatatlanul fáj neki a szeretett személy elvesztése, egyáltalán nem bűn, ha mosolyog, ha nevet. Az érzések megélése nemcsak a negatív, nehéz érzésekre vonatkozik, hanem pozitív érzésekre is.
Emlékszem nagypapám temetésére, amikor a fájdalmas érzések mellett, megélhettük a vidám érzéseket is a vele kapcsolatos családi történetek által.

Gyászfeldolgozó csoporton az első alkalommal mindig elmondom, hogy fogunk együtt nevetni. Ezt általában nem hiszik el, majd mikor megtörténik az X. alkalmon, akkor rá szoktak csodálkozni. Nagyon érdekes, hogy ebben a helyzetben senkinek sem okozott lelkiismereti kérdést, hogy ő nevetett, vidám volt, jól érezte magát.

Attól még, hogy valaki gyászol, az élet többi területén nem gyászol. Ugyanakkor, ha valaki gyászol, ez az élet többi területére is rányomja a bélyegét, viszont az élet többi területe fog segíteni megélni, feldolgozni a gyászunkat. Tehát ha ezt egy képpel szeretnénk megmutatni, akkor először beborít mindent a fekete fájdalom, mint árvíz esetén, ahogy a folyó kilép a medréből és mindent eláraszt, majd az élet többi területe szépen segít abban, hogy ez a fekete fájdalom visszahúzódjon a saját kis területére, mint ahogy a folyó is visszahúzódik, miután lement az ár, s folyik tovább a saját medrében.

Tudom, hogy elsőre nehéz, de bátran fogadjuk el érzéseinket, és éljük meg őket, legyünk velük összhangban, akár nehéz, fájdalmas érzésekről, akár pozitív,vidám érzésekről van szó.