Napi pár perces –

A minap a reggeli sétánk során megszólított minket egy idős úr, nagyon aranyos volt, előre jelezte, semmi rosszat nem szeretne, csak egy kis útbaigazítást kér. (Én alapjáraton imádom az időseket, mert pl.: ha mennek valahova mindig az élére vasalt nadrágjukban, ingükben mennek, mindennek megadják a módját és mindig van egy szuper történetünk.) Aki megszólított is, szépen felöltözve, virágcsokorral a kezében intézte hozzám kérdését. Kiderült, a mellettünk lévő temetőben volt, és egy másik temetőt is keresett. Először elkezdtem magyarázni neki a legrövidebb utat, majd mondtam, hogy tudja mit, jöjjön velünk, egy darabig arra megyünk. Közben persze beszélgettünk, kiderült szomszéd épületben laktunk, hogy betegsége miatt meg kellett válnia a családi háztól, telektől, hobbikerttől. Megkérdeztem, hogy ennyi ténykedés után, milyen lehetőségei vannak a panelban. Elmondta, hogy ő a sétában találta meg a “kiutat”, fitten tartja magát, és nincs bezárva a 4 fal közé, valamint amikor és amiben tud segít a gyerekeinek, unokáinak. Kíváncsiságból lemértem, hogy ezen a napon mennyit sétált és minimum 10 km-t tett meg, melegben, szépen felöltözve, kedvesen, szeretettel a szívében virágokkal a kezében.

Ismét rácsodálkoztam, hogy mennyire nézőpont kérdése minden, belesüllyedhetünk a rosszba, mert az élet adott valamit (betegség), vagy máshonnan nézve megkeresve a lehetőségeket, változtatunk, és megyünk tovább. Köszönöm ezt a találkozást és a sétát.

Ha segítség kell a nézőpont váltásban, hívj vagy írj és jelentkezz be személyes vagy online konzultációs tanácsadásra.