Ma két szuper írásba botlottam fbn. Az egyik egy Szepes Mária idézet volt. Ezt itt lejjebb olvashatjátok. Köszönöm Annamáriának, hogy kitette. (A másik írást a következő posztomban osztom meg.) Szepes Mária életrajzának ez után az idézet után olvastam jobban utána. Úgy gondolom egy hihetetlen úttörő személyiség lehetett. Meglepődtem, hogy eddig nem olvastam tőle semmit, mégis minden egyes mondata megerősíti bizonyos gondolataimat, nézeteimet, gondolkodásmódomat, ami munkámat is tükrözi:

– Minden életút egyedi, ezért minden megoldás egyedi. Néha vannak hasonló, történetek, hasonló megoldások, de nincs olyan, hogy ez a probléma és tuti biztos, hogy ez a megoldás. Ettől szép a munkám, hiszen mindig változatos, és az biztos, hogy aki hozzám jön, nem sablonokat kap.

– Hibázunk, mert emberek vagyunk. A hibáinkból tanulunk és abból fejlődünk.

– Mindenki jó valamiben, csak meg kell találnia, hogy miben (életfeladat).

– Adj, hogy kaphass. (Ezt egy barátnőm apukájától hallottam. Mai napig hálás vagyok ezért a mondatáért. Ennek köszönhetem, hogy létrejött a Gólyára várva és általa rengeteg dolgot tanulhattam / tapasztalhattam meg)

– Minden okkal történik. Lehet, hogy nem most fogjuk megtudni az okát, de ha később visszatekintünk látni fogjuk az összefüggéseket.

– Végezetül: amit még nekem is tanulnom kell: türelem, ami nem egyenlő a tétlenséggel, de bizonyos dolgoknak idő kell. Nem hozhatod előrébb a holnapot és nem is érdemes. (Mindennek megvan a maga ideje.)

„Amiben most élünk, egy átmeneti állapot. Mindenki, mindenki ellen. Borzalmas vad erők tombolnak. Nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy úgy érzik, nincs belőle kiút. Pedig van, de csak egyéni! Tömeg megváltás nincs! Egyénileg kell megtenned, amiért születtél, be kell töltened a jobbik szerepedet. Mert vigyázz, kínálkozik rosszabb is! Próbáljátok magatokat megismerve, másokat segítve, mások felé a jót sugározni. Jót tenni és tudni, hogy ami most látszólag rossz, utólag kiderülhet, hogy jó.

Nem formálhatjuk át a világot a magunk képére. Mindenkinek joga van a saját világához.

Tökéletes ember nincs, mert akkor nem a földön lennénk. Mindenkit arra tanítok, hogy legyen önmaga, hogy betölthesse azt a feladatot, amire született.

Aki kapni akar, annak először adni kell.

A gond az, hogy az emberek mindent azonnal akarnak, nincs türelmük végig járni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat. Holott a földi lét a tapasztalásról kell, hogy szóljon mindannyiunk számára.

Véletlen történések nincsenek. Ha valaki szerencsétlennek érzi magát, akkor is tudnia kell, hogy az események az előzmények tükrében, vagyis okkal történnek. És azt is tisztán kell látni, hogy minden döntésünk jelzés a jövőnek. Ébredni kell ahhoz, hogy önmagunkra találjunk, hogy fényt jelenthessünk a világnak, hogy segíthessünk a Földön.”

/Szepes Mária/