Hogyan lehet a személyiséget fejleszteni? Ezt én három részre osztanám. Az első része nem egy tudatos cselekvés, de azáltal, hogy vagyunk, létezünk, interakciókba lépünk más emberekkel, dolgozni járunk, tanulunk, akarva, akaratlanul fejlődik a személyiségünk. Ennél kicsit hatásosabb a második része: tudatosan foglalkozom vele: önismereti tréningre, csoportra járok, előadásokat hallgatok, olvasok a témában és ezeket igyekszem beépíteni az életembe. Harmadik része: az élet folyamán különböző traumákat, kríziseket élünk meg és minden ilyen nehéz élethelyzetből kilépve, feldolgozva, túllépve fejlődünk. Kihangsúlyozom, hogy akkor tudunk fejlődni, ha az adott élethelyzetből tovább tudunk lépni. (Igen, van olyan, hogy az egyén nem tud továbblépni, szakmailag azt hívjuk megrekedésnek.)
Hozok erre példát, mire kell gondolni, krízis, trauma esetén:
Gyermek bölcsődébe, óvodába megy és az anya visszamegy dolgozni, ezáltal az addig beállt családi rendszer megváltozik. Vannak olyan családok, ahol ez teljesen flottul lezajlik, és vannak olyan családok, akik megküzdenek a következő időszak eseményeivel, míg majd remélhetőleg náluk is beáll egy új rendszer: ki viszi, hozza a gyermeket, ki, milyen házimunkát végez, ki, mikor kel, fekszik, reggelizik, vacsorázik stb.
A krízis nagysága nagyban függ attól, hogy milyen problémamegoldási technikáink vannak az adott témát illetően, pl: mit hoztunk otthonról, milyen példákat láttunk magunk körül stb.
Egy baleset miatt bekövetkezett hónapig tartó felépülés, már nagyobb krízist okozhat, hiszen míg az előbbi példánál a gyermeknek előbb utóbb valamilyen intézménybe kell járnia, és erre rengeteg példánk van akár családon belül, akár családon kívül. Arra vonatkozóan viszont, hogy hogyan is kellene kezelni egy balesetet szenvedett rehabilitációját, már nem olyan szokványos, és lehet nincsenek is meg hozzá a technikáim, mind mentálisan, mind fizikálisan.
Vagy krízist tud kiváltani egy hozzám közel álló személy halála, és azok a változások, amik emiatt következnek be.
Kríziseknek két fajtája van: az előre bejósolható krízis (normatív krízis: gyermek óvodába megy) és a váratlan, azaz előre nem bejósolható krízis (paranormatív krízis: baleset, halál)
Ezen életúti krízisek feldolgozásával foglalkozom különböző módszerek segítségével.
Visszakanyarodva a kiinduló gondolathoz: a személyiségfejlődés és hivatás által fogjuk megélni azokat a dolgokat, melyek fontosak és értékesek számunkra az életben, melyek hozzátesznek a boldog élethez, harmóniához pl.: barátok, család, párkapcsolat, gyermek, gyermekmentes élet, házi kedvencek, munka, utazás, hobbi, tanulás, autó, ház stb.
——————————————————————————————————————————-
Ha úgy érzed segítségre van szükséged, hívj, vagy írj és jelentkezz be személyes vagy online konzultációra.
Előzményposzt:
